tízlándzsás szék (lat. Sedes X. Lanceatorum), Kisvármegye (lat. Comitates Minor), Felső szék (lat. Sedes Superior), szepesi lándzsások kerülete, Tíz Lándzsás Nemesek Felső Széke (a szlávoknál: Zemanské dediny), 1243 előtt–1803. márc. 26.: nemesi önkormányzat a →Szepességben, a korai magyar önkormányzati rendszer egyik alkotórésze. – IV. Béla m. kir. (ur. 1235–70) ‘ősidők óta bírt jogokat megerősítő’ okl-e 1243. VI. 26: elismerte a módos szepesi várjobbágyok adómentességét, bíráskodási függetlenségét, saját ispán választásának jogát és az orsz. nemeseihez tartozásukat, amit 1314: I. (Anjou) Károly Róbert, 1351: Mária, 1511: II. (Jagelló) Ulászló, majd I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) erősített meg. – A szász városok között és Szepes vm. ter-én szétszórt, nemesek lakta településeik mind főútvonalak mellett feküdtek. Szepes vm-hez csak a közös főispán személye kötötte. A Gánfalva (Gánóc) határában lévő 60 m magas dombhát vízválasztó: ÉNy-i oldalától a patakok a Poprádba, É-i oldaláról a Visztulába, DK-i oldaláról a Hernádba ömlenek. A ~ korai iratai elpusztultak, 1587 u. maradtak meg adójegyzékei, de a 19 jegyzőkv-ből az egész lakosság összeírását egyik sem tartalmazta. Egykor nemes falvaiba jobbágyok költöztek be, a 16. sz-ig lakói szinte csak m-ok. A környék lakossága ném. és szláv, beházasodás révén a ném., a cselédség révén a szláv nevek is egyre gyakoribbak. Szentandráson 1619. X. 14: a ~ egyetemes gyűlésén Bethlen Gábor számára 10 lovasnak (20 lónak) 2 havi ellátását vállalták. Részt vettek II. Rákóczi György erdélyi fejed. 1656-i hadjáratában, 1678: Thököly Imre fölkelésében, melynek harcaiban a ~ ősi családjai részben elpusztultak, részben az azt követő lipóti zsarnokság miatt elvándoroltak. Horkán 1703. XII. 20-i gyűlésükön 8 lovast ajánlottak meg Rákóczi Ferenc fejed-nek (ur. 1704–11) ellátással a szepesi vár védelmére, amit évente néha többször megismételtek. Mária Terézia (ur. 1740–80) fölszólítására 6 lovast fogadtak föl. A ~ 13 falujában az 1693. XII-i összeíráskor a 241 gazdából 42 nemesnek nem volt jobbágya, 20 nem nemesnek volt nemes hitvese. – A lándzsások a kir. testőreiként szolgáltak, adót nem fizettek. 1349: a csütörtökhelyi pléb. filiája Bethlenfalva, Gulta (Hozelec), Mahalfalva, Pikfalva és Szentandrás. 1308: Gánóc, 1383: Ábrahámfalva, 1520: Szentandrás és Hozelec, 1551: Farkasfalva is pléb. hely a →szepesi prépostság joghatósága alatt. 1629: Pázmány Péter érs. szerint a ~en csak Ábrahámfalva, Bethlenfalva, Gánóc, Hozelec, Lökfalva, Pikfalva és Szentandrás pléb-ja létezett. 1776: a →szepesi püspökség alapításakor az elnéptelenedés miatt csak Ábrahámfalva és Gánóc maradt pléb., utóbbi jövedelme oly csekély volt, hogy 1782-ig csak h. plnosa volt, utána ferencesek gondozták, végül 1796. VII: Svábóc filiája lett. – A szepesi prépság 1700. (1019 fő, 751 r.k., 268 ev.) és 1712. (1432 fő, 801 r.k., 631 ev.). é. egyházlátogatási jegyzőkv-e 11 közs. lélekszám és vallási adatait közölte (ld. alább), 1723: Bél Mátyás szerint a ~ 14 helységből állt. – II. József közigazg. rendelete Szepes vm-be sorolta, 1785-i népszámlálása a legpontosabb népességi adata az önállóságát 1790: visszaszerzett ~nek. 1802. IX. 25: Lőcsén együttes közgyűlésükön aláírták Szepes vm-vel az egyesítés okmányát, amit az 1802:10. tc. szentesített. 1803. III. 26: gr. Csáky Antal főispán Lőcsén a ~ és a vm. együttes közgyűlésén végrehajtotta annak rendelkezését, pénztárát átvette, levtárát Lőcsén egyesíttette Szepes vm-ével. – Schwartner Márton statisztikája 1811: a ~ 14 falujában az egyesítés előtti lakosságot 2600 főre becsülte. – Bethlenfalvát (1700: 166 r.k., 78 ev., 1712: 95 r.k., 52 ev., 1785: 12 házban 84 családban 442 fő, 12 nemes), Filefalvát (1700: lakatlan, 1712 [Hozeleccel]: 104 r.k., 205 ev.), Gánócot (Gánfalvát) (1700: lakatlan, 1712: 90 r.k., 220 ev., 1785: 28 házban 31 családban 150 fő, 3 nemes), Hozelecet (1700: 88 r.k., 10 ev., 1712 [Filefalvával]: 104 r.k., 205 ev., 1785 [Filefalvával]: 28 házban 42 családban 219 fő, 5 nemes), Kissócot (1700 és 1712: lakatlan, 1785: 38 házban 42 családban 186 fő, 17 nemes), Miklósfalvát (1700: és 1712: lakatlan, 1785: 17 házban 21 családban 102 fő, 5 nemes) a kárpáti járásba, Ábrahámfalvát (1700: lakatlan, 1712: 70 r.k., 48 ev., 1785: 36 házban 36 családban 198 fő, 9 nemes), Csontfalvát (1700: 60 r.k., 7 ev., 1712: 50 r.k., 7 ev., 1785: lakatlan, 1892: 12 házban 55 fő), Hadusfalvát (1700: 88 r.k., 10 ev., 1712: lakatlan, 1785: 42 házban 55 családban 285 fő, 35 nemes), Horkát (1700: és 1712: lakatlan, 1785: 12 házban 14 családban 74 fő, 9 nemes), Lökfalvát (1700: 52 r.k., 17 ev., 1712: 49 r.k., 4 ev., 1785: lakatlan, 1894: 5 házban 30 r.k., 7 ev., 418 fő), Mahalfalvát (1700: 82 r.k., 22 ev., 1712: 60 r.k., 15 ev., 1785: 46 házban 39 családban 228 fő, 41 nemes), Mecsedelfalvát (1700, 1712 és 1785: lakatlan, 1894: 40 r.k., 14 izr.), Pikócot [Pikfalvát] (1700: 21 r.k., 55 ev., 1712: 27 r.k., 30 ev., 1785: 13 házban 13 családban 75 fő, 2 nemes), Szentandrást (1700: 194 r.k., 69 ev., 1712: 256 r.k., 50 ev., 1785: 24 házban 35 családban 174 fő, 16 nemes) a lőcsei járásba, Svábócot (1700: és 1712: lakatlan, 1785: 44 házban 52 családban 262 fő, nemes nem volt) a lőcsei járásból a kárpáti járásba, Alsórépást (1700: és 1712: lakatlan, 1785: 71 házban 89 családban 512 fő, nemes nem volt), Felsőrépást (1700: és 1712: lakatlan, 1785: 71 házban, 83 családban, 427 fő, nemes nem volt) és Nemessánt (1700: és 1712: lakatlan, 1785: 26 házban 31 családban 180 fő, 5 nemes) a lőcseiből a hegyvidéki járásba sorolták. 88

Csánki I:225. – Hradszky József: A szepesi „tíz-lándzsások széke” a „Kisvármegye” tört. Lőcse, 1895. (A „Szepesmegyei Történelmi Társulat” millenniumi kiadványai III.) (főispánjainak és tisztségviselőinek 1240–1802 névjegyzékével) – Az első mo-i népszámlálás (1784–1787). Bp., 1960:177.